Azok, akik soha nem zenéltek vagy nem foglalkoztak egyetlen művészeti ággal sem, csodálkozva vagy értetlenül nézik, hogyan lehet napi több órát gyakorlással foglalkozni.

Jogos a kérdés, hogy a mai rohanó világban van-e létjogosultsága a zenetanulásnak, hiszen nap mint nap egész más értékrendet közvetítenek felénk.

• Én éppen abban látom a zene legnagyobb vonzerejét, hogy valami egészen mást, valami különlegeset csinálhatunk és alkothatunk a szürke hétköznapokban.
  A zene az önkifejezés egyik fajtája és talán nem vagyok elfogult, ha azt mondom, egyben a legszebb is.

A legszótlanabb, legvisszahúzódóbb gyerekek is képesek az önfeledt zenélésre.
Természetesen adódnak megoldásra váró problémák, tanulmányaim során nekem is voltak nehézségeim, de mindig voltak segítőim, akik megkönnyítették ezeket az időszakokat.
Az Ő példájukat szeretném követni és minden tudásommal támogatni az éppen kezdő vagy már néhány éve fuvolán vagy furulyán játszó növendékeket, hogy mindig a szépséget és különlegességet keressék zenélésükben.

Minden ember egyedi és utánozhatatlan.
Én ezeket a parányi eltéréseket és kreatív ötleteket szeretném megerősíteni Bennük, amiktől ők különlegessé válnak.

Soha nem késő zenével foglalkozni és ez úgy is igaz, hogy soha nem lehet elég korán elkezdeni.
Szeretném tudásomat, tehetségemet és időmet azokra fordítani, akik számára szintén fontosak ezek az értékek és keresik ehhez a hasonló gondolkodású fuvolatanárt.

A zenetanulás egy folyamat. Ezt siettetni nem lehet, de kellő önfegyelemmel és gyakorlással értő és érző zenészekké és zenét szerető közönséggé válhatunk.